4.fejezet - Most már muszáj beszélnem erről ...

Sziasztok meghoztam az újabb részt egy kicsit rövidebb lett mint a többi. Bocsánat a késésért, kárpótlásul még ma vagy holnap hozok még egy részt. Jó olvasást !! ~ Barbi :)

Ezt nem hiszem el!! Tudtam, hogy ismerős nekem. De, hogy a francba került ide??!!

Nem igaz, hogy nem tud végre békén hagyni??!!

- Te hogy kerülsz ide?? Mit akarsz Rob??

- Szia drádám. Jó újra látni. - vigyorgott öntelten.

- Mit akarsz? - ismételtem meg a kérdédemet dühösen.

- Nem is örülsz, hogy látsz ?? Jöttem játszani egy kicsit. Nagyon ügyesen elbújtál előlem. Alig birtalak megtalálni téged.

Idegesebben markoltam az ütőt a kezemben. Ugrásra készen vártam, hogy mikor indul meg felém.

- Áhh ... szia Niki baba. Örülök, hogy téged is látlak. Veled is szivesen elszórakozok. - vigyorgott rá most Nikire is.

Csak most jutott eszembe, hogy mindenki kijött uánam. Niki nagyon jól tudja, hogy ki ez a fickó, ő az egyetlen ember aki mindent tud rólam és a múltamról.

- Srácok, vigyétekbe Nikit a házba. Maradjatok vele, amig elintézem Robot. - fordultam feléjük.

Liam és Niall bevitték a megijedt barátnőmet, de Zayn, Harry és Louis nem tartott velük. Ott álltak szorosan mellettem. Biztos voltam benne, hogy rájöttek, Rob nem azért jött hogy beszélgessünk.

- Haver szerintem szálj be a kocsidba és menj el. - kezdte szépen Louis.

- Soha többé ne merészeld felkeresni Besst. - folytatta dühösebben Harry.

- Figyelj nem akarunk balhét, úgy hogy amíg szépenkérünk addig húzd el a csíkot. - javasolta Zayn.

- Jaj de megijedtem három kis taknyostól. - kezdte drámaian húzni a srácok agyát. - Nektek ebbe semmi bele szólásotok. Semmi közötök ahoz, hogy mit akarok az én kicsi Bellusomtól. - folytatta dühösebben.

- Ne merészelj így hívni !!! - indultam meg volna felé, de Harry megragadta a csukómat. Zayn és Louis már komolyabban és dühösebben folytatták a fenyegetőzést. Harry kihasználta, hogy nem ránk figyel Rob, és a kezét lejjebb csúsztatta a kezemre, amiben az ütőt fogtam. Ránéztem és ő csak bólintott egyet, hogy adjam át neki a tárgyat. Így is tettem.

- Louis vidd be Besst a házba. Mindjárt mi is megyünk Zaynnel.

Louis nem szólt semmi. Vetett egy dühös pillantást Robra, majd átkarolta a vállamat és beterelt a házba. Odabent Niki a kanapén ült a két oldalán Niall-lel és Liam-mel. Niki csak nézett maga elé Niall meg a hátát simogatta. Mindenki csendes volt.

- Bess ki ez a fickó és mit akart tőletek?? - kérdezte Liam.

- Niki semmit se hajlandó mondani erről. Csak annyit mondott, hogy ha te akarsz akkor beszélsz róla, de amíg te nem egyezel bele addig egy mukkot se mond. - nézett rám Niall is.

- Köszönöm Niki. De azt hiszem most már muszáj beszélnem erről. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek hozzá ... - huppantam le én is a kanapéra.

- Szedd össze nyugodtan a gondolataidat. Senki nem siettet. - bíztatott Louis.

Az ajtó csapódott, Zayn és Harry lépett be rajta.

- Egy ideig nem lesz vele gondunk. - tette le az asztalra az ütőt Harry.

- Nem fogjuk hagyni, hogy bántson titeket. -ült le mellém Zayn. - Tökmag, honnan ismer az a Rob??

Nagyot sóhajtottam, majd bele kezdtem a mesélésbe.

- Ez egy nagyon régi és hosszú történet. Egyedül csak Niki tud róla. Senki más.

- Soha senkinek nem beszéltél arról, hogy zaklanak téged illetve titeket?? - kérdezte Liam.

- Nem, mert egészen négy éve nem is láttam Robot. Meg azért is mert, ha elmondtam volna akár a családomnak, akár a barátaimnak, akkor azt a történetet is el kellet volna mondanon, hogy honnan ismerem. Arról pedig nem szeretek beszélni.

- Jártatok együtt ?? Vagy megtámadott az utcán ?? - kérdezte aggodalmasan Hazz.

- Nem, soha. De, hogy megértsétek az lesz a legjobb, hogy ha az elején kezdem...

- 14 éves voltam, amikor a bátyám Dan rossz társaságba keveredett. Köztudott volt róla, hogy imádta a kocsikat. Ami nem csoda, mert apu autószerelő és Dan már egészen kicsi korától a műhelyben figyelte apát, ahogy szereli az autókat. Nem is azért volt rossz ez a banda, mert bankrablók lettek volna, hanem azért mert illegálisan versenyeztek az utcákon. A bátyám összehaverkodott velük és minden este kiment versenyezni. Ő és a haverja Jhon voltak a legjobbak. Mindenki tisztelte őket a bandában. Dan sokat mesélt rólam a haverjainak és megigérte nekik, hogy találkozhatnak velem. Egyik este kiszöktetett otthonról és elvitt a hozzájuk. Mind nagyon megkedveltek és rendesen bántak velem a bátyámravaló tekintettel. Megnéztem ahogy Dan versenyzik, nekem is megtetszett ez a dolog. Onnantól kezdve minden este kimentem vele. Még vezetni is megtanítottak, de versenyezni, csak egyszer-kétszer engedett. - itt szünetet tartottam. Kénytelen voltam egy nagy levegőt venni, mert éreztem, hogy ha folytatom akkor el fog csuklani a handom.

- Rob is benne volt a bandában. Többször is összeverekedett Dannel, mert lekurvázott és mert fogdosott. Egyszer Rob kihívta Dant. Azt mondta, hogy ha ő nyer, akkor azt csinál velem amit akar. A bátyám jobb sofőr volt mint Rob így bele ment. Próbáltuk lebeszélni, de nem sikerült. Dan mindig is nagyon makacs volt. Én is kint voltam a verseny ideje alatt a „pályán”. Jhonnal a célnál álltunk. Láttuk, hogy Dan nyerésre áll. Rob viszont tudta, hogy ha nem tesz valamit akkor veszít. - itt megint tartanom kellet egy kis szünetet mert már a gombóc javában befészkelte magát a torkomba. Majd folytattam.

- Ezért félrerántotta a kormányt és felborította Dan autóját. Odarohantunk a felborult autóhoz és Dan már csak annyit tudott mondani hogy „ kérlek, mindig vigyázz a húgomra”. Majd meghalt. - Folyni kezdtek a könnyeim, de erősnek kellet lennem, ha már belekezdtem akkor be is fejezem.

- Mindenki menekülni kezdett a helyszínről, mert meghallották a rendőrautó szirénáját. Teljesen le voltam sokkolva és csak sírni tudtam. Jhon kapott fel és ültetett be a kocsijába. Haza tudott vinni anélkül, hogy zsaruval találkoztunk volna. Bemásztam a szobám ablakán és bebújtam az ágyba. Végig sírtam az északát. Anyákék úgy tudták, hogy én már alszok. Nem is sejtették, hogy hallottam amikor azon az estén jöttek a rendőrök. Közölték anyáékkal, hogy Dan munkából hazamenet közúti baleset áldozata lett. Persze ez nem így volt, de a rendőrök és a család így tudja a mai napig. Dan halála után Rob felkeresett egy párszor, de John betartotta azt amit Dan kért. Nem hagyta, hogy bánson. - itt már hüppögve vettem levegőt nem birtam tovább.

Féltem hogy a srácok emiatt máskép fognak velem viselkedni, féltem attól hogy kirúgnak és hátat fordítanak. Nem bírtam tovább beszélni és csak itattam az egereket. A szipogásom vészesen felgyorsult.

Még mostanában is látom magamelőtt, ahogy az autó felborul, látom a félig halott bátyámat, ahogy elnyögi az utolsó kívánságát és meghal.

Mindannyian csendben, türelmesen hallgatták a storymat. A lábaim fel voltak húzva és az fejemet a térdemre hajtottam a kezeimmel pedig szorosan átöleltem. Éreztem, hogy besüpped a kanapé melletem.

- Sssshhh … nincs semmi baj. Nyugodj meg. - ölelt át nagy meglepetésemre Harry.

- Megértjük, hogy neked erről fáj beszélni, de a szüleidnek el kellet volna mondanod. - szólalt meg Zayn.

- Nem ment volna. Csak Nikinek mertem ezt elmondani, mert tudtam hogy ő biztosan nem fog elítélni érte. Tudtam, hogy ő nem fog elfordulni tőlem, benne bizok meg a legjobban.

- Jaj ne legyél ilyen butus. - nyugtatgatott Liam is.

- Minden ember csinál hülyeségeket. Mi is sok hülyeségeket csináltunk, biztosan nem fogunk elitélni a múltad miatt. - mosolygott Niall.

- Nincs mitől félned, mi mindig melleted leszünk, ránk számíthatsz. - vigyorgott Louis is.

A srácok nagyon rendesek voltak. Nagyon meglepett a támogatásuk. Az este hátralevő részében filmetnéztünk és beszélgettünk. Örültem hogy Nikivel is nagyon jól kijönnek, különösen Niall, a szöszi szokatlanul viselkedett vele egész este. Mindig mohón falta a szavait, amikor csak tehette őt nézte, mellette ült. Hát ki tudja mi lesz ebből … ?? ;)

Mindenesetre nagyon örültem, hogy olyan emberekkel tölthetem az időm akikkel már a kezdetektől nagyon jól érzem magam.

 *Rob *