7. fejezet - Szeretlek téged ...

Sziasztok !! Meghoztam a 7. részt. Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, mostanában valahogy minden összejött. Szerintem nem lett annyira jó, de attól még remélem, hogy nektek tetszik. Továbbra is várom a véleményeteket ( mint mondtam már BÁRKI irhat kritikákat a részekről ) lehet akár pozitív, vagy negatív is, és légyszi iratkozzatok fel minél többen. Jó olvasást mindenkinek !! ~ Barbi :)

7. fejezet

*Harry szemszöge*

A jobb oldalamra fordultam. Már egy ideje ébren vagyok, de még nem nyitottam ki a szemem. Olyan szépet álmodtam, még most is látom magam előtt a képet, amikor Bess a karjaim közt alszik el. Nem akartam kinyitni a szemem, mert nehezemre esett, nem akartam elengetni ezt a képet. Nem akartam szembesülni a kemény igatsággal, hogy ő nincs is velem, hogy nem az enyém.

Ám amikor kinyitottam összeragadt szemeimet, nagyon meglepődtem. Ezek szerint nem álmodtam, azt hogy melletem alszik ??!! Hatalmas boldogság járta át a testemet, ahogy néztem a békésen szunyadó hercegnőmet. Mit meg nem adnék azért, hogy csókkal ébreszthessem, hogy a magamévá tegyem.

Óvatosan kikászálódtam az ágyból és felvettem a nadrágomat. Elővettem a telefonomat a zsebemből, és megnéztem rajta, hogy mennyi az idő. Fél nyolcat mutatott. Bőven van még időm, mert a próba csak tízkor kezdődik.

Megmostam az arcom, és megigazítottam egy rázással a kusza tincseimet. Visszamentem a szobába, hogy keressek egy cetlit, amin hagyok egy üzenetet. A cetlit könnyen megtaláltam, ő még mindig az igazak álmát aludta és biztos is voltam benne, hogy még egy darabig aludni fog, mert volt vagy hajnali egy óra amikor elaludtunk. Elvettem egy tollat az asztalról és irni kezdtem.

„ Jó reggelt tündérkém. Ne haragudj, hogy nem vártam meg amíg felébredsz, de még haza kellet mennem, hogy rendbe szedjem magam próba előtt. Fél tízre itt leszünk érted, mert messze van az O2.

ui.: Jah és ne aggódj nem hagytam, hogy a zombik bántsanak az éjjel. Elszántan küzdöttek, de én voltam az erősebb. ;) ”

Amikor végeztem az írással a cetlit a fürdőben, a tükörre ragasztottam, mert tudtam hogy amint felkel az lesz az első dolga, hogy oda megy. Kilopakodtam a szobából és megindultam a bejárati ajtó felé. A pótkulcsal ( amit még mindig a lábtörlő alatt tarott ) bezártam az ajtót. A lehető legóvatosabban és leggyorsabban mentem el a házól.

Nem akartam hogy lekapjanak, mert akkor biztos, hogy elkezdenek kavarni. Ezzel nem is lenne bajom, de most hogy még nem vagyunk együtt és letagadtam élőadásban, ezért amíg igaz nem lesz addig nem kéne ilyeneknek megjeleniük sehol se. Hmm... már látom is magam előtt … Címlap sztori: Harry és Bess még is együtt ?!!

A gondolataimból egy 12 évkörüli kislány zökkentett ki.

- Ömm .. szia Harry. Én Anna vagyok. Kérhetnék tőleg egy aláírást ???

- Szia Anna. Igen, persze. - mosolyogtam rá, majd elvettem a papírdarabot és a tollat amit a kezében szorongatott. Aláírtam neki és visszaadtam.

- Köszi. - mondta félénken, de látszott rajta, hogy nagyon boldog lett tőle. - Harry … - kezdte bátortalanul. - tudom, hogy letagadtad a múltkor, de én még is azt kivánom, hogy jöjjetek össze Bess-szel. Szerintem nagyon aranyosak vagytok együtt és összeilletek. - ezen egy kicsit meglepődtem, de örülök, hogy vannak olyan rajongók, akik szerint szép pár lennénk.

- Köszönöm … igen én is ezt kivánom. - láttam rajta, hogy amikor ezt kimondtam felcsillantak a szemei. Megöleltem és elbúcsúztam tőle, majd folytattam az utamat hazafelé.

Amikor hazaértem a srácok a lányokkal együtt, még kómásan, a pizsamájukban ülve reggeliztek. Amint megláttak egyből eltűntek a fáradság jelei az arcukról és átvette a helyét a kíváncsiság.

- Hát megérkezett a mi kis szerelmesünk!! - húzogatta a szemöldökét Zayn.

- Ennyire jól sikerült a mozi, hogy már is ágyba rángattátok egymást ??!! -vigyorgott a többiekkel együtt Niall.

- Ne találgassatok. Nem feküdtünk le. - intettem le őket.

- Na jó akkor mesélj el mindent, mert semmit se értünk. - kérte Daniella, a többiek, pedig hevesen bólogattak.

Nagyot sóhajtottam, majd mindent elmeséltem nekik.

- Hát haver … megértem, hogy kicsit romantikusabb helyzetben akarod elmondani neki, de amint már azt korábban is mondtam, minél tovább húzod annál nagyobb a valószínüsége, hogy egy másik srác megteszi. - csóválta a fejét Louis.

- Szerintem még ma mond meg neki. - javasolta Perrie.

- Jó, de még ma arra se lesz alkalmam, hogy akár 1 percig is egyedül legyek vele. - túrtam bele a hajamba.

- Azért tartsd nyitva a szemed, és figyeld az olyan alkalmakat, amikor egyedül van és akkor menj oda hozzá. Le kell mondanod a romantikus helyzetről, hogy ha nem akarod, hogy más képe kerüljön. - hangoztatta hasonló véleményét Eleanor.

- Ha viszont nem lesz ilyen alkalmad, akkor majd Párizsban mond meg neki. - ödletelt Liam.

- Ha gondolod akkor figyelünk Bess-re, hogy nem férkőzzön más srác a közelébe, aímg el nem mondod neki. - ajánlotta Zayn.

- Hmmm … ez nem rossz ödlet … megkérhetlek erre titeket ?? - néztem rájuk könyörgő tekintettel.

Komolyan … egy lány miatt se könyörögtem senkinek. Nem gondoltam volna, hogy Bess szépen lassan, de változást hoz az életemben. Ráadásul úgy, hogy nem is tud róla.

- Még szép, hogy megteszük !!! - vágták rá egyszerre.

Mi után kitárgyaltuk a történteket, megreggeliztem, felmentem lefürödni és átöltözni. Már nem sok időnk van a próbáig. A próba meg egyenlő azzal, hogy láthatom Bess-t és utána még majdnem 5 hónapon keresztül, minden nap velünk fogja utazni a világot. Hopsz !!! De van amire nem gondoltunk … ezt meg kell oldanom … remélem Bess örülni fog neki.

*Bess szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy Niki ugrál az ágyamon és a telefonján valami nagyon idegesítő, és hangos ébresztő csengőhangot üvöltet.

- Bess, kelj fel !!! Ébredj !!! - ráncigált.

- Hmm … mi van ?? Nincs ma stúdiózás, nem fogok elkésni hagyál már … - nyavajogtam nyűgösen.

- De ma dolgozunk. Tudod ma van a fiúk próbáj. -huppant le mellém végre abba hagyva az ugrálást. Az arcom végig a párnába volt fúrva, ezért amikor felemeltem a fejem, majd megvakultam a napfénytől.

- Hány óra van ?? - ültem fel nyújtózkodva.

- Negyed kilenc. - válaszolta röviden, és hanyatt vágódott melletem.

- Na ez milyen dolog, hogy engem felversz álmomból te meg visszadőlsz ?? - sandítottam rá.

- Neked még meg kell reggelizned és elkészülnöd. - nyújtotta rám a nyelvét. - Hmmm … férfi parfümöt érzek a párnádon … - szagolta meg az ágynemüt.

Az emlék úgy villant be a fejembe, mint derült égből a villám. Hova lett Harry és vajon találkozott-e Nikivel ?? De az előbbi reakciója szerint nem valószínü.

- Csak nem itt aludt Harry ??! - vigyorodott el.

- Ömm .. de itt aludt … azt hiszem … de ha itt is aludt nem kell semmi 18-as jellegűre gondolnod. Csak aludtunk.

- Hmm … és ezt higyem is el ??!! - húzta fel az egyik szemöldökét.

- Jó akkor elmondom, hogy mi volt ha nem hiszed el. - majd elmeséltem neki a tegnapesti eseményeket. Bár mondjuk abba, hogy Harry itt aludt nem voltam biztos, de ha ott van a párnán az illata akkor csak így volt !!!

Amikor befejeztem a sztorizást, Niki kiment a szobámból, majd én is neki fogtam a készülődésnek.

*Bess ruhája*

*Niki ruhája*

A szekrényemből kikaptam gyorsan a ruháimat,felöltöztem,majd a fürdőbe mentem. Amikor ránéztem a tükörre,láttam,hogy van rajta egy zöld cetli.

„ Jó reggelt tündérkém. Ne haragudj, hogy nem vártam meg amíg felébredsz, de még haza kellet mennem, hogy rendbe szedjem magam próba előtt. Fél tízre itt leszünk érted, mert messze van az O2.

ui.: Jah és ne aggódj nem hagytam, hogy a zombik bántsanak az éjjel. Elszántan küzdöttek, de én voltam az erősebb. ;) ”

Nevetve szedtem le a cetlit a tükörről, majd bele gyűrtem a zsebembe. Befejeztem a készülődést, majd lementem a földszintre, amikor rezegni kezdett a telefonom megnyitottam az üzenetet. Ez állt benne:

„ Hmmm .. látom ismét a lovak közelébe kerültél, csak vigyázz tudod, hogy volt az a beleseted. Kár lenne, ha valami történne veled, és netán kórházba kerülnél … Szerintem Harry nagyon aggódna érted. Jobb ha nyitva tartod a szemed kiscicám, mert velük is történhetnek rossz dolgok. „

Ez a kép volt hozzá csatolva az üzenethez ... 

Ki kerekedett szemekkel néztem a telefonom kijelzőjét. Tegnap egész végig a nyomunkban volt ??!! Most már biztos, hogy jobban oda kell figyelnem …

- Mi a baj Bess ?? - nézett rám aggodalmasan Niki.

- Ömm … ne akadj ki … de egy üzenetet kaptam Rob-tól. - néztem rá aggodalmasan. Nikinek nem szóltam arról az üzenetről sem, amit tegnap kaptam. Most micsináljak ??!

- Micsoda?!!!! - hisztérikusan megemelkedett a hangja. - De mégis mit akar ??!

- Hát inkább „ jelzéseket ” küld nekem, hogy a nyomomban van …

- Szerintem most már szólni kéne a rendőrségnek, vagy a srácoknak. - aggodalmaskodott.

- Nem dehogy is !! - emeltem fel a hangom.

- Niki ígérd meg, hogy senkinek nem szólsz erről. Nem lesz semmi baj. - próbáltam megnyuktatni.

- De hogy érted azt, hogy nem lesz semmi baj ??!! Egész nap a nyomodban volt !!! - még mindit nyugtalan volt.

- Nyugodj meg. A megfigyelésen kívül nem tud többet tenni. Szinte soha nem vagyunk egyedül, így nem fog tudni minket bántani. Nem fogom hagyni, hogy bajod legyen. - öleltem át. Éreztem, hogy megnyukszik.

- Szóval megigéred, hogy nem szólsz senkinek ??

- Igen, megigérem. - nehezen, de bele ment.

*2 nappal később*

*Barátnők Párizsban*

A gondolataimba merülve néztem ki a repülő ablakán. Niki zenét hallgatva pihen. A srácok pedig alszanak, mert nagyon ki mertültek. Az elmúlt két napban próbáltak, és koncerteztek egyfolytában. Most Párizsba tartunk, és majd ott lesz egy nap pihenőnk.

A lányok szétszóródtak Perrie elutazott Amerikába, mert ő is turnézik a Little Mix-szel. Elanor haza utazott a családjához, Daniella pedig a táncos karrierjét építgeti tovább. Amióta elkezdődött a „turnénk” illetve a srácoké, egyszer-kétszer láttam Rob-ot, hogy messziről figyel minket. A fenyegető üzeneteit napi rendszerességgel kapom, de nem izdat, mert ahogy gondoltam, nem tud a közelünkbe férkőzni. A fiúk mindig a nyomomba vannak, soha nem hagynak egyedül, sőt rajtukon kívül, mással nem is tudok négyszemköszt beszélni. Amit annyira nem is bánok, mert még nem mindenkit ismerek, és ilyenkor jó támaszpontot nyújtanak.

Harry különösen rendes volt mert elintézte, hogy a két „ kicsikéim ” velünk utazhassanak. Ezt két hatalmas puszival háláltam meg neki. Furcsa nézni őket alvásközben, már túlságosan hozzászoktam, ahoz hogy állandóan hülyéskednek, röhögnek és piszkálnak mindenkit. Most túlságosan is nyugodtak. Minden próbából elmegy 2 óra, amit ökörködéssel töltenek és persze a szinpadon is bohóckodnak, amit a rajongók sikítással és örjöngéssel jutalmaznak. Vagyis eddig minnten úgy van, ahogy Zayn megigérte. Egy percig se unatkozok.

- Kérünk mindenkit, hogy kapcsolják be a biztonsági övüket, megkezdjük a leszállást . Az 1D R. Line köszönt mindenkit Párizsban. - szólalt meg a hangosbemondóban a pilóta.

- Srácok ébredjetek, mert leszállunk kapcsoljátok be az öveiteket. - ébresztgettem őket.

Bekapcsoltam az övület, ők pedig elkezdtek ébredezni. Amikor leszállt a gép megfogtuk a csaomagjainkat és a testőrök kíséretében elindultunk az autónkhoz.

Amikor megérkeztünk a szállodába Harry kikérte a kulcsainkat, és megindultunk az ötödik emelet felé. Louis és Liam végig azzal szórakoztak hogy Niall szájába dobálták a halban talált szőlőfürtről a szemeket. Niki Harry-vel sutyorgott valamiről, de nem hallottam. Tom a telefonján szervezkedett, Zayn pedig még egy kicsit kómásan zenét hallgatott.

- Jól van gyerekek, a következő a szoba felosztás. - tette le a telefonját immár a lakosztályunk közös nappalijában. - Niki és Bess, Harry és Niall, Zayn és Louis, Liam pedig velem. - jelentette ki, majd szét osztotta a kulcsokat, hogy mindenki be tudjun majd jutna a lakosztályunkba.

A mai napon pihenünk, mert holnap lesz a koncert. Mivel mi lányok még nem voltunk Párizsban, ezért a fiúk nagylelkűek voltak és felajánlották, hogy körbevezetnek mindet egy kicsit. Voltunk a Louvre múzeumban, ahol Zayn és Niall rohangásztak és visítoztak, így a biztonságiőrök kitessékeltek minket a múzeumból. A múzeum föld alatti része felett van egy nagy üveg piramis, ahol be megy a fény, onnan nézelődtünk tovább. Akkor Niall odajött hozzám meg Nikihez hogy nincs-e véletlenül nálunk egy-egy rúzs ( !!? ) eléggé furcsá néztünk rá. Fogalmunk se volt, hogy minek kell nekik, de odaadtuk. Mint később kiderült rajzot és egy üzenetet irtak fel annak a biztonságiőrnek, aki kirakott minket. Ő persze pont akkor jött arra, amikor befejezték a müvüket. Elkezdték verni az üveget, hogy felhívják a figyelmét. A hasunkat fogva röhögtünk, amikor az őr arca a paprika vötös árnyalatot vette fel. Amikor elkezdett rohanni tudtuk, hogy el akar minket kapni, így Louis-szal az élen futni kezdtünk. Nem néztük, hogy merre megyünk, de egyszer csak az Eiffel-toronynál kötöttünk ki. Ezt is megnéztük, illetve Párizs többi látványosságait is. Mire visszaértünk a szállodába mindannyian kipurcanva borultunk le a kanapéra, de a történteken jó ízüt nevettünk és nézegettük vissza a képeket, amik rengeteg hülyeségeinket örökítették meg.

- Akarom én tudni, hogy micsináltatok ma ??! - sanditott ránk Tom, amikor belépett a nappalinkba és látta, hogy könnyezve röhögünk.

- Nem, egyáltalán nem akarod tudni. - figyelmeztette Liam.

- Úgyis holnap megtudod, legalábbis a múzeumi akciónk biztos benne lesz a hirekben. - röhögött Zayn.

- Nem, én a Disney Land-i incidensre tippelek. - hozott fel Niki, egy újabb hülyeséget. Mivel ott is voltunk.

Harry be akarta dobni Ariel-t az ottani tóba, mert látni akarta az uszonyát. Szegény Ariel-nek öltözött lány, pedig segítségért kiabálva futott, a nyomában meg Harry. Meghallota őt Goofy és a segitségére akart sietni, de meglátta Louis. Elkezdte kergetni, mert fel akart ülni a nyakába. És akkor még nem is 

mondtam el a többit …

Tom csak megforgatta a szemét és a telefonjával a fülen kilépett a folyosóra.

Már este 9 óra volt és besötétedett. Niki, Harry, Niall és én még néztül a tv-t, azonban. A többiek bevonultak a szobájukba. Harry már egy ideje megállás nélkül fészkelődött.

- Jaj, Harry hagyd már abba !! - legyintette meg az arcát Niall. - Talán benne van a sajtkukac a seggedbe ??!! - mosolygott a szenvedésén.

- Ha, ha. Nagyon vicces vagy. - ironizált. - Ki akarok még menni sétálni egyet, de tudom, hogy egyikőtök se jönne ki velem. Egyedül meg nem akarok. - válaszolta, majd visszaadta a legyintést, és tovább folytatta a fészkelődést.

- Jó oké. Ha akarsz, akkor öltözz át és kimegyek veled sétálni. - fogtam le a lábát, hogy ne tudja rudóztatni.

Megjelent egy perverz mosoly az arcán. Én gyorsan lekaptam a kezem a combjáról és intettem neki, hogy menjen öltözni. Felpattant és elünt a szobájukban. Én is átöltöztem, majd vissza mentem. Harry már ott várt.

- Köszi, hogy megsétáltatod Harry-t. - küldött egy puszit Niki.

- Héj !! Ne beszélj úgy rólam, mint ha kuty lennék. - próbálta megjátszani a sértődöttet, de látszott rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.

- Jah már csak a póráz és a nyakörv hiányzik. - nyögte ki röhögés közben a mondandóját Niall. Mindanyian sírtunk a nevetéstől most már Harry is. Viszont már nagyon menni akart, ezért vakkantott egyet ( ami miatt mégjobban nevetni kezdtünk, pedig már azt hittük, hogy lehetettlen ), megragadta a karomat, és húzni kezdett a folyosó felé.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk az Eiffel-toronyhoz megint. Azt mondta, hogy látnom kell, amikor ki van világítva, mert nagyon szép.

*Bess ruhája*

- Hűhh … ez gyönyörű !! - ámultam el, amikor megláttam a sötétben ragyogó, csúcsos tornyot.

- Ez még semmi, ahoz képest amilyen kilátás van a tetején. - mondta. Megragadta a kezem, és húzni kezdett a torony felé. Felsétáltunk az utolsó előtti szintre, de az utolsónál ott ált egy őr, aki nem engedett fel a legtetejébe senkit.

Harry odament hozzá én pedig követtem. Valamit kérdezett töle, de nem értettem, mert franciául beszélt. A férfi válszolt neki, majd Harry megint mondott neki valamit és a zsebébe nyúlt. Rám nézett, mire én kérdőn pillantottam rá.

- Azt mondta a férfi, hogy nem engednek fel senkit se, mert kb. 3 személy fér csak el odafenn, és hogy egyszer onnan kiesett egy turista, mert sokan felzsúfolódtak és meglökték. - válszolt a kérdő  pillantásomra. Kihúzta a zsbéből a kezét, körül nézett és diszkréten odanyomott egy köteg pénzt az őr kezébe. Minden gondolkodás nélkül eltette és félre állt, hogy felmehessünk. Amint felléptünk az első lépcsőfokra vissza is állt a helyére, és úgy tett mint ha semmi se történt volna. Amikor megláttam az elénk táruló látványt leesett az állam. Oda mentem a korláthoz és tovább gyönyörködtem a kilátásban. Megszólalni se birtam. Párizs egyszerűen csodálatos, amikor az éjszakában milliónyi fényáradatban fürdik.

- Na mi az, ennyire nem tetszik, hogy inkább megszólalni se akarsz??! - kérdezte pimaszul kuncogva, pedig nagyon is jól tudta, hogy lenyűgözött az amit látok.

- Inkább megszólalni se tudok, annyira imádom. - néztem rá csillogó szemekkel. - Köszönöm, hogy felhoztál ide.

- Nincs mit, érted bárnit, bármikor. - kacsintott egyet, majd megköszörülte a torkát. - Én pedig téged imádlak. - szólalt meg kicsit visszafogottabban, de tisztán érthetően.

Meglepetten néztem rá, most már valahogy annyira nem kötött le a kilátás. Összeszorította a szemét, majd amikor rám nézett tekintete tele volt kételyekkel és vágyakozással.

- Bess, van valami amit még a mozi után el akartam mondani, de a riporterek akciója miatt nem tudtam …

- Isabella Jonson, azóta szeretlek téged, amikor beléptél az ajtón a legelső találkozónk napján. Megértem, hogy ha te csak barátként tekintesz rám, de úgy éreztem, hogy tudnod kell ezt. Nem birnám ki, ha egy másik srác ölelne meg, csókolna téged, vagy ha minden reggel mellete ébrednél. Nem birnám elviselni azt a gonolatot, hogy te ezzel nem vagy tisztában, és én pedig lehetnék az a srác, aki ezt minden nap megteheti veled. Ha te nem így érzel, ígérem ezt többet nem hozom fel neked, és csak barátok maradunk. De viszont szeretném, ha tudnád, hogy én beléd vagyok esve, és arra várok, hogy elkapj, vagy arccal a betonra zuhanjak. Szóval mit mondasz … ?? - nézett rám félénken, és várta a reakciómat felkészülve arra is, hogy ha elutasítom.